Az amerikai Legfelső Bíróság nemrég meghozott döntése nyomán egyelőre fellélegezhetnek az olyan nagy digitális platformok, mint a Youtube, a Twitter, a LinkedIn, a Google vagy a Facebook, amelyek egyre meghatározóbb befolyást gyakorolnak a modernkori véleményformálásban. Amint arról a precedens.mandiner korábban beszámolt, a Legfelső Bíróság a rendhagyó ügyben télen tartott nyilvános meghallgatást.
A jogvita abból fakadt, hogy a közönség műsorkészítési részvételével működő televíziós csatorna – úgynevezett „public access television channel” – üzemeltetője az ügy felpereseitől arra hivatkozással tagadta meg bizonyos műsörök további sugárzását, illetve közreadását, hogy azok fenyegető hangvételűek. Emellett pedig a felpereseket eltiltották a további tartalmak előterjesztésének a lehetőségétől. Az érintettek a véleménynyilvánítási szabadságra hivatkozva indítottak pert. Egyfelől előadták, hogy a közönség által hozzáférhető televíziós csatornák az utcákhoz és terekhez hasonlóak, ahol az ízlés vagy érzékenység nem szolgálhat a szólás csorbításának – vagyis cenzúrának – az alapjaként. Másfelől pedig arra is hivatkoztak, hogy a szolgáltató az állam – jelen esetben Manhattan – nevében és tulajdonosi részvétele mellett végzi tevékenységét, így az állami kapcsolatra tekintettel a szólás szabadságát oltalmazó első alkotmány-kiegészítés kétségkívül irányadó. Ezt az érvelést elfogadva az alsóbb fokú bíróság a felperes javára ítélt, amikor kimondta, hogy a szolgáltató állami feladatot lát el, mert egy olyan közfórumot üzemeltet, amelyet általában az államok üzemeltetnek.
Az egészen a Legfelső Bíróságig jutó ügy azért tartott számot jelentősebb érdeklődésre, mert a szabad és általános hozzáférés politikáját hirdető televíziós csatorna számos tekintetben hasonló a digitális korszak más platformjaihoz, hiszen a szolgáltató szerepe mindkét esetben lényegében – és elméletileg – a véleményeknek teret engedő fórum biztosítására szűkül. Az ügy legnagyobb tétje tehát az volt, hogy vajon a Legfelső Bíróság olvasatában meddig terjednek az amerikai alkotmány első kiegészítésében biztosított véleménynyilvánítási szabadság mércéi. Vajon az alkotmány szabhat-e korlátokat a magánkézen lévő és a vélemények kifejezéséhez szabad hozzáférésű platformokat biztosító üzleti vállalkozások szerkesztői szabadságának és autonómiájának. A digitális korszak „modern közterületei” az interneten szerveződő fórumok, így számukra a döntés tétje a tartalomkialakítás önállóságának és végső soron a saját üzletpolitikájuk autonómiájának a megőrzése. Éppen ezért az internetes cégek egy közös amicus curiae beadvánnyal fordultak a bírósághoz, amely szerint önmagában az, hogy egy vállalkozás olyan platformot üzemeltet, amely a véleménynyilvánítást ösztönzi, még nem jelenti azt, hogy a véleménynyilvánítási szabadságból fakadó alkotmányjogi kötelezettségek teljeskörűen terhelnék őt.